Óvodánk mindennapjainak egyik alappillére a hagyományőrzés. Már óvodás korban meg kell adnunk a lehetőséget, hogy a kisgyerekek megismerkedhessenek a régi idők szokásaival, hagyományaival, szájhagyomány útján elterjedt mondókákkal, versikékkel, dalokkal, melyek bővíthetik, mélyíthetik nyelvi ismeretüket, érzelmileg gazdagíthatja őket.
A november 11-ei Márton nap sem maradhat ki a csoportok életéből, a heti tevékenységeink során óvodásaink megismerkedhettek a Márton naphoz kapcsolódó népi hagyományokkal, Szent Márton legendájával, amely jó alkalmat biztosított arra, hogy felelevenítsük a gyerekekkel milyen fontos életünkben a segítőkészség és a jószívűség. A Márton – napi vagy más néven libás hetünk alkalmával családi házhoz mentünk liba nézőbe, ahová nem érkezhetünk üres kézzel így előtte kukoricát törünk, kukoricát morzsolunk, amivel megetethettük a libákat. Beszélgettünk a tollfosztásról, a toll felhasználásáról, dunyhába bújtunk és rajzolni próbáltunk libatollal. Énekeltünk, verseltünk, táncoltunk és mondókáztunk, minden, ami libával kapcsolatos terítékre került ezen a héten. A csoportokban egész héten lázasmunka folyt, a szorgos kis kezek különböző technikákkal libákat és lámpásokat készítettek.
A libás hét tetőpontja, az idén első alkalommal megrendezett Márton napi lámpás felvonulás volt, melyre a kollégákkal és a szülőkkel egyaránt aktívan készültünk. A Ficánka csoportban barkácsdélutánt szerveztünk. A gyerekekkel, szülőkkel, Dr. Túróczyné Dr. Székely Anita polgármester asszonnyal és Szanyi Mária alpolgármester asszonnyal közösen töltöttünk el egy hangulatos, vidám délutánt, ahol szebbnél - szebb és ötletesebbnél - ötletesebb lámpások készültek.
November 11-én Márton napon 16:45-kor elkezdtek szállingózni az első érdeklődök. Sötétedett, amerre csak néztünk apró fénycsóvák közeledtek az óvoda felé. Megdobbant a szívünk, mert valljuk be őszintén, tartottuk tőle, hogy a hétköznap, a hűvös idő, a covid miatt a gyerekek és a szüleik nem kapcsolódnak majd hozzánk. De tévedtünk! Kisgyermekes családok kivilágított babakocsikkal, fiatalok és idősek saját kezűleg készített lámpásaikkal csatlakoztak a felvonuláshoz. Ki énekelve, ki beszélgetve indította útnak a jóság lángját, melyet az új óvoda épületétől elvittünk egészen a Molnár kastélyig, ahol megálltunk, elénekeltük libás dalaink egy részét /Hatan vannak a mi lúdaink…, Egyél libám, egyél már…, Száz liba egy sorba…/, majd folytattunk utunkat a Rákóczi utcán egészen a Hősök teréig, ahol már zene, libazsíros kenyér lilahagymával és forró tea várt mindenkit. A téren hangulatos körjáték kerekedett a gyerekek és az óvodapedagógusok kezdeményezésére.
Nagyanyáink, nagyapáink úgy tartották, minél többet iszunk, annál több erőt és egészséget iszunk magukba, ihattuk is a forró teát, amennyi csak jól esett. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás, igaz, hogy mi nem libát ettünk, a zsírjával megkent kenyér is nagyon ízlett ám mindenkinek. Az aznapi időből is jósoltak régen: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható – hogy milyen telünk lesz, azt még nem tudhatjuk, egy biztos, hozzánk ezen az estén kegyes volt az időjárás, tiszta, kellemes időben tölthettünk együtt egy élményekben gazdag szép estét.
Összegezve elmondhatjuk a hagyományőrző projekt célkitűzései megvalósultak, a családokkal együttműködve erősödött a gyermekek hagyományokhoz, szokásokhoz való kötődése. Úgy gondolom, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt sok élménnyel gazdagodtak. Bízunk benne minden évben ilyen nagy érdeklődés fogja övezni a Márton napi lámpás felvonulást, melyből szívesen teremtenénk hagyományt óvodásainkkal.